Szerző: dr. Demény Zoltán, 2023. november 04.
A bíróság a házasságot bármelyik házastárs kérelmére felbontja, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlása állapítható meg különösen abban az esetben, ha a házastársak között az életközösség megszűnt, és annak helyreállítására – az életközösség megszűnéséhez vezető folyamat, illetve a különélés időtartama alapján – nincs kilátás.
A feldúltság elvét juttatja kifejezésre a Ptk. fent idézett rendelkezése annak kimondásával, hogy akkor bontja fel a bíróság a házasságot, ha az teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott.
A házasság önmagában csak kötelék, annak tényleges tartalmat a házassági életközösség ad, ennek megfelelően a házassági életközösség megszűnése és a helyreállítására való kilátástalanság minősül együttesen olyan feltételnek, amely valóban arra enged következtetni, hogy a házastársak közötti együttélés megromlott. Az életközösség megszűnése objektív kérdés az életközösség megszakadásával szemben, amely átmeneti jellegű, az életközösség megszűnése végleges, azaz olyan, amely után már nem áll vissza az életközösség. Ami a helyreállítás kilátástalanságát illeti, azt szintén objektív módon kell megítélni. Ez utóbbi szempontjából jelentősége van az életközösség megszűnéséhez vezető folyamatnak, továbbá annak is, hogy mennyi ideje éltek külön a házastársak. A Ptk. egy lépéssel közelebb jutott ahhoz, hogy a feldúltságot objektív módon ítéljék meg.
Miután a feldúltság kerettényállásán alapuló bontás esetén a bíróságnak fel kell tárnia a tényállást, és meg kell vizsgálnia a körülmények alapján, hogy valóban megromlott-e a házasság, a magyar társadalomban és a bontójogi gyakorlatban is hamar igény mutatkozott arra – számos más európai jogrendszerhez hasonlóan -, hogy a felek arra irányuló kérelme alapján bontsa fel a bíróság a házasságot.
A bontásra kizárólag bírói úton, házassági bontóperben van lehetőség, amelyet indokol az, hogy státuszkérdésben kell dönteni; illetve éppen az, hogy a bontóperek többségében felmerülő járulékos kérdésekben akkor is a bíróság döntése vagy legalábbis bírói ítélet hatályú egyezség szükséges, ha a házastársak között a házasság felbontásának kérdésében nincs vita. Ha pedig abban a kérdésben kell dönteni, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, illetőleg a házastársaknak a bontásra irányuló egyező akaratnyilvánítása befolyásmentes és végleges-e, bírói mérlegelésre van szükség.
A közös megegyezésen alapuló bontás részben új szerkezetet kapott a Ptk.-ban, miután a Ptk. 4:21. § (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy a bíróság a teljes és helyrehozhatatlan megromlásra utaló körülmények vizsgálata nélkül bontja fel a házasságot, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján kérik, ehhez azonban – a korábbi megoldást fenntartva – a járulékos kérdésekben meg kell állapodniuk.
Közös megegyezésen alapuló házasság felbontására akkor van lehetőség, ha a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, a házastársi közös lakás használata, valamint – ez iránti igény esetén – a házastársi tartás kérdésében megegyeztek, és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta.
A korábbi családjogi törvényhez képest a Ptk. tehát már nem követeli meg, hogy a házastársaknak a vagyoni kérdésekben is meg kell állapodniuk, sőt a polgári perrendtartás eljárásjogi szempontból sem engedi meg a házasság felbontása és a házassági vagyoni viszonyokkal összefüggő kereseti kérelmek összekapcsolását.